Süt a nap, olyan forró a levegő, mint a kemencében – ilyenek voltak az augusztusi napjaink.
Reggel 6 órakor öntözés, a legszükségesebb kerti munkákat gyorsan elvégezzük, mielőtt a hőség ismét elfojt bármilyen tevékenységet. Úgy élünk, mint az afrikaiak: nappal a házban, este kint és kora reggel!
Bénító!
Csak a hónap közepén volt szomorú változás. A hirtelen jött heves esőzés, amelynek csak a széle ért el minket, árvizeket és viharkárokat hozott a régióban. Szerencsénk volt. Az utolsó öreg szilvafa, ami tele volt gyümölccsel, megtört. A szilva már elég érett volt ahhoz, hogy egy nagy fazék lekvárt főzzünk belőle. A fatörzsön néhány ág még támaszkodik. A szüreteléssel még várunk, hogy elég édesek legyenek szilvaröstihez.
Természetesen az összes víztartály már régen üres. A vihar csak a negyedét töltötte meg, mert a víz kiömlött az ereszcsatornákból. Legalább annyira nedves volt a talaj, hogy egy hétig nem kellett öntözni.
